Hard Rock

Egy kis pihenő után, újra belecsaptunk a jóba, és ha egyszer belecsapunk, akkor csak keményen. Ezért is választottuk a Hard Rock Cafét. Teljesen a város központjában a Vörösmarty téren található, jobb helyre nem is tehették volna. Az elképesztő hőségre tekintettel, gondoltuk inkább bent a légkondiban foglalunk helyet. Sajnos csak 5°C-kal volt hűvösebb, így bent egy viselhetőbb 30°C volt.

Misi pincér nagyon udvariasan fogadott bennünket, majd egy kis bemutatót tartott a dekorról, miszerint is balra Slash gitárja, jobbra Angus Young iskolás jelmeze látható. Valóban igen impresszív felhozatal volt a különböző rock relikviákból. Miután a turizmust letudtuk, nekiláttunk a nap legnehezebb döntését meghozni. Tekintettel arra, hogy nagyon éhesek voltunk, egy nachos tálat kikértünk hármunknak előre csak az íze kedvéért, Idike belecsapott a legkisebb hambiba, én Misi ajánlására egy California burgert kértem, extra sajttal és baconnel. Krisz egy kicsit problémásabb volt, mivel nem mindennapi éhínség uralkodott rajta. Rendkívül nyugtalanul vette tudomásul, hogy semmilyen extra nagyméretű hambi nincs az étlapon. Ezért Misinek adott egy kis leckét, hogy a háromsajtos buriba oldják meg, hogy dupla husi legyen. Ez kisebb fejtörést okozott, hogy hogyan kivitelezhető, de végül csak sikerült, hozzá kell tennem, hogy Misi nem problémázott volna rajta, de adminisztratív okai voltak a fennakadásnak. 

A nehéz kérdést letudtuk, jöhetett a legrosszabb szakasz, a várakozás. Itt muszáj megjegyeznem, hogy ha a zenén kb. 2% lejjebb csavarnak, akkor nem említeném meg, hogy mindannyiunk szerint egy kicsit hangos, ezért aki egy csendes romantikus vacsira vágyik, annak nem ajánlom a helyet, de ez mégiscsak a Hard Rock Cafe. Egy üde színfolt volt az estében, amikor az egyik Beatles szám közben egy enyhén illuminált norvég srác úgy gondolta, hogy mi hiányoljuk az ő társaságát, és odaült az asztalhoz minket szórakoztatni. Így relatíve gyorsan reppent az idő. Már-már Krisszel készültünk fejbe billenteni a srácot, amikor eszébe jutott, hogy dolga van és elment.

Pont időben, mert megjött az előétel, ami kifogástalan volt. Egy szép emberes adag, rendesen megpakolva, amivel meg kell pakolni. Eléggé hamar a végére jártunk, majd vártunk tovább a hambikra. Hála az égnek, elég hamar jöttek, és mi tagadás szépek voltak. A Krisz által kirótt feladatot, nagyon szépen kivitelezték, és Krisz elmondása szerint nagyon finom is volt. Az egyetlen dolog amit kifogásolt, hogy a sajt eloszlása nem túl homogénre sikeredett, így ahova jutott sajt, ott egészen kiváló burgert tisztelhettünk a tányérján lévő alkotásban, ahova nem jutott, ott viszont egy kicsit silányabb volt az élmény, de összességében mindenképpen egy nagyon finom hambit kapott. Nálam is nagyon jó dolog foglalt helyet a tányéromon. Egyetlen hibája volt, hogy nagyon szét akart csúszni, amit egy 2 centivel nagyobb zsemlével lehetett volna orvosolni. Az íze viszont mesés volt. Minden passzolt mindennel. A hús, a saláta, a sajt, a zsemle, egy szóval nagyon rendben volt.

Sajnos itt már egy mintát vélek felfedezni, mely szerint a kis burgerekre nem fordítanak akkora hangsúlyt. Ugyanis Idike burgere már nem villogott annyira, mint a mienk. Mintha kifelejtettek volna belőle mindent, a húson és a sajton kívül. Attól még, hogy az a burger kicsi, még bele lehet rakni mindent, csak módjával. Ami benne volt, az minden jó volt, csak nem volt benne minden, aminek benne kellett volna lennie.


Miután leküzdöttük a burgereket, ki akartunk mosakodni, ám ez az asztalnál nem volt lehetséges, mivel csak igen silány minőségű szalvéta állt rendelkezésre, ami erre a feladatra alkalmatlan volt. Kénytelenek voltunk kimenni a mosdóba.


Végül jöhetett a desszert. Idike a szokásos brownie-ját kérte, én Misi ajánlását követve, egy alma tortát kértem, Krisz csak levegőt kért, mert annak igen szűkében volt. A legnagyobb rosszindulattal sem tudunk semmi rosszat elmondani az édességekről. Mindkettő remek volt.
A számlát látva lejjebb lohadt a jókedv, viszont nem kicsit. Tekintve, hogy az előbb leírt menü, fejenként 2-3X 3dl limonádéval leöntve kb 25 000 ft-ra jött ki, az nem kicsit húzós, akár honnan nézem. El is határoztuk, hogy egy darabig jegeljük a belvárosi helyeket.


Mindent összevetve, a két fiú burger, elképesztően jó volt, a lányos egy felejthető élményt nyújtott. Ha egy jó hamburgerre vágysz, és a pénztárcád engedi, mindenképpen vedd számításba, mert nagyon jó! De készülj fel, hogy nem lesz olcsó!


Krisz rigolyái:



Elhatároztam, hogy próbára teszem azzal (is) a kiszemelt vendéglátóipari egységeket, hogy olyasmit rendelek, ami nincs az étlapon...Ez lesz mostantól a "Rugalmassági teszt"
Megbízható forrásból tudom, hogy ez a magyar vendéglátás egyik fontos sajátossága, amely megannyi maradandó különlegességet eredményezett a hazai gasztronómiában - többek között ilyen az Újházyi-tyúkhúsleves is.
Éppen ezért, ezt a fajta rugalmasságot mostantól elvárásként fogalmazom meg minden adott bevetésünk során.


A Kemény Szikla elnevezésű étteremben szomorúan tapasztaltam, hogy nincs az étlapon egyetlen dupla burger sem - ez szerintem alapvető hiányosság - amit rögvest orvosolni kell.
Meg is kérdeztem legott, hogy milyen módon juthatok egy hozzám illő, ámbátor a menüsorból hiányzó étekhez; és lőn rugalmasság...lett dupla burger, tripla sajttal - fel is ajánlottam, hogy tegyék fel az étlapra, szerényen a "Krisz-Burgere" nevet javasoltam hozzá. Félidőben azt mondtam volna: életem legjobb hamburgerének a felénél tartok - kiváló minőségű, és remek ízű húspogácsa, fenomenális sajtorgiával, mindez az előzőekhez illő zsömlében - ugyanakkor a második félidő adott okot az elégedetlenségre is. Érdekes módon, elfogyott a sajt - valahogy a külső részekre kiszorult, és azok elfogyasztásával el is tűnt, mind egy szálig - és ekkor tűnt fel, hogy itt bizony a húson és a zsemlén kívül nincs más... Ez két dogot is felvet egyszerre:
1. Valahogy (nem érdekel milyen szakácstechnikai trükkel - ez nem az én kompetenciám -, de) meg kell oldani, hogy a sajt ne tűnhessen el félúton a burger elpusztítása közben,
2. Egy valamirevaló burger mindenképpen több, mint hús és zsömle. Kell még bele saláta, uborka...és egyéb olyan összetevők, amelyek az ízélményhez hozzájárulhatnak.
Így a második félidő kissé olyanná vált, mint egy jó pornófilm - aki nem tudná, az nyögve nyelős ;)
Ez hát az oka annak, hogy nem a Hard Rockban ettem életem eddigi legjobb burgerét.


Egy fontos másik rigolyám, hogy az igazi burgert kézzel fogja és emeli szájához az ember - illetve a magára valamit is adó burger faló mindenképp megpróbálkozik vele. Ezzel kapcsolatban az az egyik fontos kritérium, hogy ne essen idejekorán elemeire az áldott élelmiszer, a másik, hogy az adott hely rendelkezzen az asztalokra kihelyezett, a kezek megtisztítására alkalmas eszközzel - amelynek remek frmája az előre csomagolt, nedves, illatos törlőkendő. 
Nos, az első kritériumnak a Hard Rock burgere (illetve a "Krisz burgere" a Hard Rockban) tökéletesen eleget tett, ugyanakkor a második alapfeltétel - a csillagászati ár ellenére - nem teljesült; így maszatos kézzel mentünk Petikável a mosdóba kezet mosni...

	Idike	Krisz	Petika
Burger (íz)	3,5	4,5	5+
Burger (méret)	5	5	4
Ár	3,5	3,5	3,5
Kiszolgálás	5+	5	5
Összpontszám	4,5	4,5	4,62

A végső pontszám: 4,54