Wikinger

Sok szép emlék fűz a Wikingerhez, leginkább még gimnáziumból. Átmulatott éjszakák után az éhes és meggyötört gyomornak sokszor nyújtott vigaszt. Nagyon régen nem voltunk itt, így egy kicsit nosztalgikus élmény volt újra belépni. Az évek alatt a hely szinte semmit sem változott, az egyetlen amit észrevettem, hogy be lett üzemelve egy hangosbemondó, amelyen keresztül értesülhetsz a jó hírről, hogy kész a kaja. Ezt régen élő erővel oldották meg.

Rövid morfondírozás után, eldöntöttük, hogy mit fogunk enni. Krisz próbálkozott a legnagyobb burgerbe a King-Kongba még valami extrát tenni, sikertelenül. Idike meg én, nem variáltuk a dolgokat, a saját kapacitásunkhoz mérten választottunk az étlapról. Megvolt a döntés, leültünk és vártuk, hogy megszülessen a csoda. Közben jót kuncogtunk, hogy az ablaknál külön felhívják az ember figyelmét, hogy csak saját felelősségre piszkáld.

Elég hamar megszólalt recsegő hangon a hangszóró, hogy mehetünk a burgerekért. Leültünk, hogy végre elkezdhessük az evést, amikor is egy darázs indított offenzívát ellenünk, amit Idike igen nehezen viselt, de nagy nehezen nekiláttunk. Amint az első harapást megejtettem, a burgerem jelezte, hogy túl sok ketchup van benne, és 3-4 Bar nyomással elkezdett megszabadulni a feleslegtől. Nem kis mutatvány volt, hogy egyikünket se találjam el vele. Krisz is hasonló problémákkal küzdött, csak nála a saláta döntött úgy, hogy vándorútra indul. 

Térjünk át a strukturális problémákról, a minőségre. Itt muszáj megjegyeznem, hogy valószínű az elmúlt hetek burger élményei, egy kicsit feljebb tolták a mércét mindannyinknál. Idikénél és nálam is, a zsemle száraz volt. Mindhármunknál alig lehetett érezni a húst és a sajtot. A domináns íz, a ketchup, majonéz és mustár egyvelege volt, amiből bőven volt mindegyik burgeren, de hát nem ezért jöttünk. Mindhárman azt éreztük, hogy ez nem üti meg azt a minőséget, amit falovaglásunk alatt megszoktunk.


Miután leküzdöttük a burgereket, néztünk valami desszertet. Meglátva a kínálatot, egy kicsit lelohadt a kedvünk. Krisz meg is hátrált, Idikével bennünk felerősödött a küldetéstudat, és bevállaltunk egyet-egyet. Írhatnék még jó pár sort arról, hogy milyen volt, de ezt most nem teszem. Olyan volt, mint amilyennek kinézett: szar(elnézést a franciámért).


Összegezve, ha este részegen a Móricz környékén akarsz gyorsan enni valamit, akkor itt olcsón, egész korrekt kosztot fogsz kapni. Ha azonban kifejezetten hamburgert ennél, ráadásul teljesen tiszta tudattal, akkor menj máshová.


Krisz rigolyái:



Furcsák az emlékek; időnként megszépítik a valóságot, máskor rosszabbra emlékszünk, mint amit átéltünk...
Voltunk már korábban - nagyjából háromnegyed éve - a Vikingerben. Én ugyanazt a burgert ettem, mint amit most is. Emlékeimben finom, nagy és jó minőségű hamburger volt a vikingek legnagyobb burgere.
De ne rohanjunk ennyire előre! Rugalmassági tesztemen - azaz, ha a rendelés során olyan burget kérek, amely nincs az étlapon - megbukott a Viknger. Nem voltak hajlandóak ugyanis az elképzelésemnek megfelelően hagyományos bucizsemlébe tenni azt a három húspogácsát, amely az alap rendelésem tárgyát képező burgerben amúgy is benne van, csupán akkor óriásbuciban. Ők arra hivatkoztak, hogy úgy nem lehet rendesen enni - ez az információ nemsokára még hasznos lesz... Megkaptam hát a menüsorban szereplő legnagyobb hamburgert, és az emlékek sajnos hazudtak; nagynak ugyan nagy volt - ez az egy stimmelt - de sem az összetevők, sem az íz, sem pedig a fogyaszthatóság nem volt megfeleltethető a memóriában őrzött adatokkal. Mérhetetlen mennyiségű furcsa szószban aszalódó csalamádészerű zöldségáradat mellett, három közepes minőségű, kissé túlsózott húspogácsa, és az extraként rendelt harmadik sajttal együtt három lapkasajtszerűség alkotta az óriászsemle beltartalmát. Ezek az alkatrészek sem egymagukban, sem együttvéve nem tartoznak a minőségi és finom összetevők közé - ami azért kimondottan szomorú, mert végre találhattunk volna egy nem horror árú, de mégis finom és kiadós méretű burgert...De, nem így lett.
A másik nagy probléma - a jó burger egyik legfontosabb alapkritériumának, a kézben tartva is elfogyaszthatóságnak a hiánya - hogy a nagy méretű buci ellenére - vagy talán épp azért - nem lehet kényelmesen megenni a Vikinger King Kongját. Még az első harmadban sem jártam, amikor az egész elemeire hullott szét; onnantól már csak a szósztengerben kézzel evezve lehetett folytatni a táplálkozást...
Összességében tripla csalódás volt ez a bevetés: csalódtam a saját emlékeimben, csalódtam az olcsóbb de jó burger illúziójában, és még a rugalmassági teszten sem mentek át...hát, ez szomorú.

	Idike	Krisz	Petika
Burger (íz)	2,5	2,5	3
Burger (méret)	4	4	2
Ár	4	3	4
Kiszolgálás	3	3	3
Összpontszám	3,37	3,13	3

A végső pontszám: 3,16